T-mint tréning

A tanulás egy élethosszig tartó folyamat. Nemcsak azért mondom ezt, mert a „nagykönyvben” ez feketén-fehéren le van írva, hanem sokkal inkább azért, mert saját magamon tapasztalom, hogy minden nap újabb és újabb ismeretekkel találkozom. Tanítanak a gyermekeim, tanít a társam, a családom, a barátaim és munkatársaim, és tanít minden egyes szituáció, mely elgondolkodtat, hatással van rám. Pedagógusként pedig nap mint nap a kamaszoknak én igyekszem irányt mutatni, tanítani őket az előttük álló akadályok sikeres legyőzésére, megszerettetni és elfogadtatni velük a tanulás intézményrendszerét. Kemény fába vágtam a fejszém évekkel ezelőtt, de nem bánom. Régóta motoszkál a fejemben, hogy a gyerekekkel tanterven kívül is foglalkozzak. Számtalan megdöbbentő eset és megsebzett gyermek nyílt meg nekem, s éltem át velük a legmélyebb tragédiákat. A felnőttek mindennapos fárasztó és erőtlen hajszája óriási bélyeget nyom a mai fiatalokra, s sokszor nem a technikai eszközök, sokkal inkább a idő-, és figyelemhiány jelenti a legnagyobb veszélyt rájuk nézve. Munkahelyi szinten ugyanezt éljük meg felnőttként, beosztottként, vezetőként.

A tanulással, a folyamatos önképzéssel, tréningekkel építjük, kiteljesítjük a személyiségünket és mind inkább érezzük azt, hogy egyre többet és többet szeretnénk megtudni a bennünket körülvevő világról. Aztán mikor újabb állomáshoz érkezünk, rájövünk: mennyi minden van még, amiről fogalmunk sincs, s bizony vannak helyzetek az életünkben, melyek sikertelensége után csak-csak elhangzanak a következő mondatok: „Bárcsak tudtam volna…”; „Bárcsak másképp tettem volna…” „Bárcsak újrakezdhetném…” . Mindezek a mondatok a tudás hiányának tükrében születtek.

Éppen ezt a hiányt szeretnék pótolni a KTB-tréningek.

„Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.”

(Edgar Allan Poe)