JÖVŐtérKÉP

Az elmúlt hónapok elképesztő változásokat hoztak. Csak kapkodom a fejemet, hogy mennyi változás történik egyik pillanatról a másikra. Egy évvel ezelőtt, amikor megfogalmazódott bennem, hogy nyilvánosság elé tárom gondolataimat, más „elemekkel” küzdöttem. Újabb feladatok, újabb megpróbáltatások következnek sorra, hogy erősebbé és erősebbé alakítsanak. Mert a problémák nem problémák, hanem feladatok, a megoldások pedig csak egyre szívósabbá formálnak.

A jövőt illetően azonban nincs késlekedni való időnk. Most kell cselekedni! Gyermekekkel foglalkozó szakemberként nincs kérdés bennem arra vonatkozóan, hogy azonnali beavatkozásra van szükség. A gyermekekről, a jövőjükről kell döntenünk nekünk, felnőtteknek. Nem nekik kell ezt megtenni, mint ahogy olyan sok mindenben teret nyitunk számukra okos eszközeik által, fel sem fogják, meg sem értik, mit jelent a kötelesség, az odafigyelés, az egymás felé fordulás, az összetartás, mert egy értékekben hiányos, vad világban szocializálódnak. Mi határozzuk meg, hogy farkasokká neveljük őket, vagy egy élhető jövőt kínálunk számukra? Szeretni vagy tiporni tanítjuk őket? Megtöltjük vagy kiégetjük a szívüket? Nekünk kell dönteni! Én már megtettem. És Te?